Második kihajózás

Először is elnézéseteket kérem, amiért így elmaradoztam az élménybeszámolóval, de képtelen voltam ennyi tennivalónak eleget tenni. Amikor nem hajóztunk, akkor fotókat készítettünk, amikor nem fotózkodtunk, akkor a kisfilm anyagunkat forgattuk, és amikor nem forgattunk, akkor a folyamatosan felborult programot terveztük újra és újra. Ismét sikerült hatalmas tempót diktálnunk és minél több élményt belesűríteni a 4 napos kirándulásba. Jelentem, sikerült!

Második nap ismét korán ébredtünk, de az előző nap hozadékaként még hűvös, szeles idő köszöntötte a csapatot. Egy gyors kávé és reggeli után, amelyet a második nap kijelölt naposai készítettek el, feltérképeztük a sziget egy részét, majd a szomszéd magyar hajóba átmentünk egy reggeli pálinkás jó reggel-t kívánni. Legnagyobb meglepetésünkre ismerősök voltak, így néhányan elidőztünk a 10 fős katamaránon és bár életre szóló barátságot nem is kötöttünk, elképzelhető, hogy egy-két hozadéka üzleti szempontból lesz a látogatásnak.

Solta szigetét az eredeti terv szerint délelőtt 11 órakor hagytuk el, ragyogó napsütésben. Amíg a négy hajó bevárta egymást a kikötőhöz közel, addig a teljes legénység testben és lélekben is felkészíthette magát a következő 3 órás túrára. A cél, Hvar sziget mellett 10 percre lévő Palmizana-öböl, amelyet a Pokol szigetének is neveznek. Bár az idő kegyes volt hozzánk, a szél helyenként ismét 30 csomós sebességgel fújt, ami olykor akár 45 fokos szögben döntötte meg a hajókat, felfokozva a hangulatot és az adrenalin szintet. 

Az amatőr viszonylatban számított hosszú futamra, a gyakorlott profik, a divatos Henly Hansen overálokba bújtak, baseball vagy kötött, meleg sapkát húztak fejükre, míg a „szüzek” egy egyszerű szélkabátot és nadrágot viseltek, kapucnival a fejükön, hogy kivédjék az olykor szembe fröccsenő sós tengervizet vagy az erős szelet. Mikor elkészült az összes vitorlás teljes legénysége, a négy vitorlás felsorakozott egymás mellett, rajtra készen, és a hajóskapitányok, Ákos, Bajó, Máté és Andris egy egyezményes jellel indította el a próbaversenyt. 

Eleinte szépen, fej-fej mellett húztak a hajók, volt, aki szépen rákapaszkodott a szélre, ami gyorsan repítette a vitorlást, így egy-két ismertebb trükkel maga mögé utasította a többi hajót. Bajó kapitány a part mellett, közel a sziklás részhez hajózott, határozott döntéseivel többször is diktált vezető pozíciót. Nem hiába, hiszen nemcsak vérbeli profi, de Horvát származása miatt, akár csukott szemmel is elvitorlázik bárhol a világban. Andris, a négyes hajó kapitánya sokszor irányította vitorlását szorosan a kettes hajó árnyékába, ezzel is lassítva és maga mögé utasítva Máté kapitány irányítása alatt lévő Varga Zoltán hajóját. A bemelegítő elő verseny zseniálisra sikeredett, olyannyira, hogy Kármán Balázs a fedélzeten végig szundikálta a teljes mezőnyt :-), míg Bóta Zoli már-már profi módon segédkezett, és Bezzeg Misi is végig ura volt a helyzetnek. Az egyes hajón, Babos Évi meghitt nyugodtsággal, a tulajdonosi pozícióból szemlélte a versenyt, míg születésnapos kapitányuk vért izzadt, hogy legalább utolsóként beérjenek a célba. A Szabó házaspár is próbált egy két cselhez folyamodni, legnagyobb bánatukra, sikertelenül. A sorozatos ámde legális trükkök mellett Helmeczi Dóri is igyekezte meggyőzni kapitányukat, hogy „ha és amennyiben” nem elsőként futnának be, tegyenek rá egy lapát gázt, de a vérbeli profi skipper hajthatatlan volt, semmiféle csábításra nem volt vevő. De miért is lett volna vevő, ha egyenes, fair versennyel is meg lehet nyerni egy futamot. 

Elsőként természetesen így csalás nélkül is, a négyes hajó futott be, utánuk szorosan a többi három hajóval. 

A kikötő rendkívül szerény és egyszerű volt, de annál nagyobb nyugalmat árasztott magából. Miután partra szálltunk, hamarosan elkészült a kínai szecsuáni és a 32 fős legénység teljes meghittségben fogyasztotta el az ebédet.  Volt, aki ebéd után elcsendesedett és rápihent az esti programra, vagy a kikötő stégjén érte az álom, de olyan is, aki a három perc sétányira lévő, romantikus öbölbe ment pancsolni. Amikor Rengei Tóni meglátta a türkiz kéken csillogó kristálytiszta kavicsos tengert, nem bírt ellenállni és belevetette magát az enyhén sós vízbe. A többiek csak lábat áztattak, vagy kagylókat gyűjtöttek, míg a legtöbben elkattintottak pár fotót. 

Este ¾7-kor pedig Szabó Pista kivételével mindannyian speed boat-ra, vagyis gyorsított motorcsónakra szálltunk és áthajóztunk Hvar szigetére. Egy villámgyors városlátogatás és fotósorozat elkészítése után egy szűk, ámde annál hangulatosabb helyi étteremben fogyasztottuk el az aznapi vacsoránkat. Pár üveg bor mellett, felköszöntöttük Ákost, az egyes hajó kapitányát, aki velünk ünnepelte ikszedik születésnapját. A fáradtabbak vacsora után visszaindultak a hajóikhoz, míg a parti arcok bevetették magukat a hvari éjszakába. Vagyis csak bevetették volna magukat, ha lett volna parti. Így egy kupica tequila, gin & tonic után ők is kénytelenek voltak visszatérni a bázisra. A kettes hajón Irsai Olivér és Sauska mellett az első kör bevárta a csapat második felét, hogy együtt fejezhessék be a tartalmas napot. A legtovább bulizni kívánt csapat valamikor reggel 5-6 óra között tért nyugovóra, nem kis áldozatok árán... :-)