Szerda hajnalban, körülbelül
éjszaka 2 óra tájékán érkezett meg Split – Kastela kikötőbe az Arteus legénysége. Az utazást nem
szeretném részletezni, mert aki követte az amerikai blogunkat, vagy netán, részese is volt, az nagyon jól tudja, hogy nem jelent számunkra nehézséget egy
hosszú út. A belső fűtésről Senánszky doktor
gondoskodott, míg az énekórákat ismételten Szabóné Kurucz Évi biztosította.
Érkezést követően, a gyors kipakolás és hajóelosztás után, a
társaság testvériesen osztotta el a 132 üveg bort. Eközben, azonban az
egyik bevásárlótáska, ami szakadásig volt megpakolva, megadta magát. A
táska füle elszakadt Kemecsei kadét kezében, az alapanyagok pedig beszóródtak a tengerbe...
Csak a szerencsének köszönhettük, hogy időben észbe kaptunk, így csak egy rúd
kolbász, egy liter tej, pár zacskó carbonara szósz és zacskós leves ment volna
kárba, ha ki nem halásszuk őket. Volt, aki a stégen feküdt, úgy mentette a menthetőt, a
skipperek a hajóról próbálták különböző botok segítségével kilapátolni az
élelmiszereket. 15 perces csapatmunka után, végre minden ismét a szárazföldön
volt, így minden hajóra egységesen felkerültek az élelmiszerek. Megvolt az első
csapatépítő vetélkedő! Az általunk biztosított welcome bor után valamikor
hajnali fél 5 tájékán sikerült nyugovóra térnünk.
A reggel 8 órás kelés kicsit fájdalmas volt, de az aznapra
kinevezett Bezzeg napos ébredésünkre már finom reggeli falatokkal várta a
négyes hajót, ami sokat lendített a legénység másnapi állapotán. A reggeli kávé
és frissítő meleg tus után 11 órakor kezdetét vette a nagy Arteus vitorlás
túra.
A négy hajó egymás után hagyta el Kastela kikötőjét és szépen lassan
szelte a habokat. Az időjárás előrejelzés alapján, személy szerint
esőre számítottam, így nagy volt a meglepetés, hogy bár kissé szeles, de
napos idő köszöntötte a csapatot. A hajók egymás mellett süvítettek békésen és
mivel az idő is kedvezett nekünk, elindítottuk a fejes ugró versenyünket.
Elsőként Bezzeg Misi vetette magát a hullámok közé, majd Sárvári Attila és Nagy
Betti kolléganőnk is megkívánta a 18 fokos Adriai-tengert. A többi hajóról elsőként Szabó István kapitányt
csábította a sötétkék víz, de Senánszky doktor és Varga Zoltán is engedtek a
kristálytiszta tenger csábításának. Rövid ugrálás után ismét felhúztuk a
vitorlát és már külön utakon húztunk be az első állomásra, egy Solta-sziget
közeli öbölbe. A négyes hajó, terv
szerint teljesített, mert menet közben főzte meg a carbonara spagettit. Mivel a
másik három hajó fittyet hányt a szabályokra, így a négyes hajó, egy finom
pohár Nyakas fehér mellett, teljes békében fogyasztotta el az ebédet.
Ebéd után ismét útnak indultunk, de a békés idő hamarosan
viharba torkollott. A magasan kvalifikált, sármos skipperünk, Andris ugyan
figyelmeztette a csapatot, hogy húzzunk víz-, és szélálló felszerelést, de
először azt hittük, csak viccel. A szélirány egy hirtelen fordulatot vett és
szembeszállt a Lorena nevű hajónkkal.
A horvát meteorológiai előrejelzések mindig nagyon pontosak,
de mi el sem tudtuk képzelni, hogy egy gyönyörű napos idő, hogyan válthat át
egy hatalmas viharrá egyik percről a másikra. A Tramontana elnevezésű szél
sokszor több mint stabil 30 csomó feletti sebességgel fújt. Háborgó tengeren
hánykolódtunk, ki a fedélzeten, ki a szalonban. Sajnos azonban, aki a szalont
választotta, nem járt túl jól. Ahogy én is melléfogtam döntésemmel. Próbáltam a
hajóskapitány utasításait követni, de sajnos már az sem segített rajtam. Csak
imádkoztam, hogy minél hamarabb kikössünk a következő szigeten, ami bárhogy is
szeltük a habokat, legalább is másfél órába telt.
Körülbelül este fél 7-re értük el Solta szigetét, ahol
számomra nagy megkönnyebbülés volt a partra szállás, annak ellenére is, hogy
akkor még mindig hullámzott minden belső szervem. Próbáltam magamba szívni a
friss tengeri levegőt, de csak vacsorára sikerült szalonképes állapotra
felhoznom magam.
Vacsora helyszínéül a kikötő mellett lévő étteremre esett a
választásunk, ahol egy finom háromfogásos vacsorát fogyasztott el a csapat már
emelkedett hangulatban. Mivel mindenkit megviselt a vihar, így nagyjából éjfél
tájékán elcsendesedett a csoport…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése