Az utolsó nap Las Vegasban

A Grand Canyon-i havas kirándulásunk után a napsütötte Las Vegas csillogásába térhettünk vissza, ahol végre jól felmelegedtünk.
Persze azért nem szabad elfeledni az havas unikális élményünket Flagstaff-ban sem, hiszen kizárólag az Arteus kedvéért hozták azt a közel fél méteres havat a canyon-ba, amellyel találkoztunk.

 

Azért, hogy a hűvös érzés még megmaradhasson, elvesztettük az autóbuszunk ajtajának üvegét is, sőt a busz fűtése is elromlott, tehát maradt a whisky, no meg a jó hangulat, amivel fűtöttük magunkat a visszaúton Vegas felé, miközben megszemlélhettük a Hoover gátat is - igaz csak a busz ablakából, mert a túlzott biztonsági intézkedések miatt, a csomagokkal megpakolt buszt nem engedték fel a gátra.

Las Vegasban végre paradicsomi időjárás uralkodott, gyönyörű napsütés és meleg fogadott, amikor a csapat tagjai egyénileg kerekedtek fel, hogy megnézzék a csodálatos vegasi hoteleket, és üzleteket.

De a történet még itt sem ért véget, hiszen az utazás koronája az utolsó közös vacsoránk volt, amelyet a 4 Michelen csillaggal rendelkező Alizé étteremben töltöttünk, ahol egy gasztronómiai ízutazáson vehettünk részt, lábunk alatt Las Vegas fényeivel.

 

 

 Vezérigazgatónk az Alizében is hű volt önmagához: a több mint 300 fajta borkülönlegességet felvonultató étterem legjobb borait választotta ki a csapatnak - ezzel is emlékezetessé téve ezt a felejthetetlen utazást. Köszönjük Zolti!

 

 

A csodálatos este után néhányan még próbálkoztak a szerencsejátékokkal, de kevesebb sikerrel. Miután mindenki elvesztette a szerencsejátékra szánt pénzét, nyugovóra tértünk, hogy rákészüljünk a bruttó 24 órás hazaútra. A szerde délelőtt még a mienk volt, egyénileg próbáltuk még felfedezni a várost, de számomra még nagyon sok olyan hely maradt, ami miatt feltétlenül el kell jönnöm újra ebbe a csodálatos, unikális, fényűző, pompázó.... és még sorolhatnám .... világba!

Visszajövök Las Vegas! 

Kirándulás a havas Grand Canyon-hoz

Egy picit elmaradt a blog írás, amely oka, hogy nem volt internet kapcsolat, de most próbálom bepotolni, főleg képekkel. Érkezett egy kis elmarasztalás, hogy hiányoljatok a képeket, de most be fogom pótolni.

De maradjunk időben a torteneseknel. Tegnap meg Las Vegas csillogásaban töltöttük a napunkat, úgyhogy következzen meg nehány vegasi kép.

 

Találkoztunk egy aranyroggel és egy arany kiadó automataval, ahol a 10 grammos tömb 644 dollár volt.

 

Ezek a képek mar a Harley Davidson elnevezésű vacsorázo helyen volt és egy képecske a vacsorarol.

 

 

 Ezt a képet mar este készítettem a szállodákban, de az egész Vegas erről szól.

 Most pedig nehány kép a mai kirándulásrol, íme a Grand Canyon - Lássatok csodát.

 

 

 

 És itt a fazos csapat - akiknek külön elintéztuk, hogy hóval fedett helyet lássanak, mert múlt heten mar itt is 18 fok volt, de a mi kedvünkért leesett a hó és -4 fokkal vart a gyönyörű taj, és csak nekünk, csak most, mert ahogy haza megyünk, ismét 20 fok fele veszi az irányt a hőmérséklet.

Indulás Las Vegasba

Ma 3/4 6-kor ébresztettek a csapatot, mivel egy gyors bepakolást követően irány a reptér, majd becsekolas a vegasi gépre. Meg a belföldi járaton sem lehet elbliccelni a hosszas biztonsági előírásokat, úgyhogy több mint 2 órával hamarabb a reptéren kellett lennünk. A csomag sulyokat és méreteket szigorúan vettek, úgyhogy hosszas átrendezési folyamat után csekkoltunk be, miközben Los Angeles a szomorú arcát mutatta - sírt is, pontosabban szakadt az eső - vélhetően azért, mert túl hamar hagytuk itt ezt a gyönyörű várost.

Izgatottan varjukba vegasi kalandokat - idegenvezetőnk mindenkit biztatott arra, hogy nyugodtan tegye azt, amire vágyik, ez az a város, ahol holnapra senki, semmire sem emlékszik:-)

Bár az időjárás előrejelzés Vegasban sem biztat sokkal jobbal, mint amit itt hagyunk LA-ben, de a jó kedvünk és a lelkesedésunk töretlen, hiszen ma este egy laza Cirque de Soleil előadással indítjuk az estet, majd bele megyünk a vegasi ejszakaba... Előttünk lebeg a mondat, hogy holnapra nem emlékszik senki semmire.

Megérkezésunk után vegigbuszoztunk a Strip-en, majd ebedeltunk, mégpedig az esti parti helyünkkel, a Ceasar Palace szal szemben. Sajnos túl sok idő nem maradt az esti Cirque de Soleil előadása elott, mint becsekkolni és át öltözni, ugyanis a szállodák olyan hatalmas, hogy a bejelentkezés is 1,5 órát vett igénybe a csoportunknal.

Este egy hatalmas limo-val mentünk át a Zumanity helyszínére, a New york Palace-ba. Show felejthetetlen volt, az erotikaval teli show feltuningolta a társaságot és onnan egy parti busszal mentünk át a Ceasar Palace-ba, ahol főnökük mar délben lepacsizta a sorban állás nélküli bejutást. A PURE Las Vegas legjobb szórakozóhelye, a többiek meg mindig nyomják, ezért képeket majd utólag töltök fel.

Fárasztó, de annál izgalmasabb napjaink vannak, úgyhogy mindenkinek ki kell próbálnia az Arteus utazásait.

Utazás a filmek világában

Ma a napot a Universal Stúdióban töltöttük, amely a hideg ellenére emlékezetes marad az egész csoport szamara. A programot a Shrek 3D show-javal kezdtük, mar itt kaptunk egy kis hideg zuhanyt. Aztán kis buszokra szállva végig vittek bennünket a teljes területen végig izgalommal, látványossággal - több tucat film elevenedett meg előttünk. 

 

A mai nap sem volt kevésbé fárasztó, mint az előzőek, úgyhogy így éjfél tájban - otthon mar reggel 8-kor - beszéljenek a mai képek.

 

Minden egyes díszletrol egy-egy film jut az eszünkbe, de ha nem azonosítottuk be, akkor egy zseniális idegenvezető felidézte bennünk a filmeket.

 

Jöjjenek a képek is

 

 

 Az idegenvezetőink!

 

Zolti küzd Darth Vaderrel

 

 Én is megtaláltam az egyik csillagom.

 

 

 

A Pretty woman szállodája elott!

 

 és vacsora az óceán partján.

Beverly Hills, Hollywood, Santa Monica

Viszonylag könnyen átvészelte a társaság az átállással járó nehézségeket.

Olyannyira, hogy reggel marnehanyan meglatogattukna szalloda gym-jet, ami nagyon jol esettba hosszu repulouton. A szalloda gyonyoru egyebkent - noha a sok program miatt nincs modunk kielvezni a kornyek, Beverly Hills altal nyujtott csodakat. Pedig a szobank epp egy Bloomingdale-re nez....

Mindenki minden találkozási pontra pontosan érkezett és fegyelmezetten csináltuk végig az első kemény napot, amikor körül néztünk ezen 12 millios lakosu kisvárosban. Délelőtt végig sétáltunk a Walk of Fame-en, ahol több kilométer hosszan az utca két oldalán megszámlálhatatlan híresség csillagaval találkoztunk. Készültek remek képek, de meg technikailag nem tudom idevarazsolni a gepre, de amint ez megtörténik, felteszem.

Hollywood után irány a Rodeo Drive, ahol végig mentünk a Pretty women üzleteit - és be mentünk abba az állítólagos szállodába is, ahol a forgatás volt, majd megállapítottuk, hogy ez nem is az volt, de az is lehet, hogy azóta átépítették a belsejét és mar nincs az a buszmegálló sem, ahol az elején várta volna a buszt a Pretty women, amikor mégiscsak bevittek a szállodába. Az alábbi csoport kép egyébként a szállodával szemben készült a megfogyatkozott csapatról, mert a félórás szabad programban néhányan inkább bevetettek magukat a Rodeo Drive üzleteibe - jómagam csak kívülről mertem meg szemlélni őket.

Ezt követően irány a tengerpart és Santa Monica. Kaptunk egy kicsit a délutáni dugókbol is, dacára a minimum 3 sávos utaknak. A vacsorát egyébként az óceán partján ehettuk meg, egy hamisítatlan amerikai pub-bán, ahol a rak költemények remekeivel találkoztunk, bár jómagam a harmadánal feladtam.

Azt meg nem tudom, hogy éjszaka a környéken illetve a szobákban mi történt, mert én ismét bedoltem az agyba - nálam a jet lag meg nagyon kínoz, de jó páran nehány üveg whisky-vel nekivágtak az éjszakának.

Képeket hamarosan feltöltok, mihelyst a szoba társamtol megkapom a szükséges technika felszerelést.

Megérkeztünk!

Az út hosszú volt! Mindenesetre a fiúk rákészültek Londonban a 12,5 órás repülésre:

A csoport mar a buszon ül, Beverly Hills fele tartunk! Bár kicsit megfaradva, de annál nagyobb lelkesedéssel nézünk a ránk váró élmények elé, és az sem veszi el a kedvünk, hogy az idő nem túl szép, mondhatni lóg az eső lába.

Nemi pihenés után folytatom a blogom, remelem holnap azért látjuk a napot is mar.

Végre eljött a nagy nap

Szinte hihetetlen, de mar London fele vettük az irányt, és a csapat meglehetősen jókedvűen néz elé a hosszú útnak - ezt azt hiszem, elég finoman fogalmaztam.

Mellettem Dr. Sena ontja magából a poénokat, és a körülöttünk levo sorok szakadnak a röhögéstől. Most mar csak arra vagyok kiváncsi, hogy hány órán keresztül tudja ezt csinálni, mert ha ebben a tempóban nyomja a sódert, akkor soha nem fogom elolvasni Frei Bankarjat:-(

De nézzük az elejéről: a fegyelmezett csapat pontban 6 órakor ha patakban állva a váróteremben átvette a szükséges dokumentumokat Dorikatol, aki hatalmas amerikai zászlóval tette láthatóvá a csapatot A Liszt Ferenc repülőtér 2/B terminaljan - nem mintha zászló nélkül nem lett volna elég feltűnő a csapat.

Ennek mar a túra elején hangot adott Vujity Tvrtko, aki a sikert, de rendkivul bajos szépségkirálynővel kelt útra, és a csapat vélhetően zavarta a meghitt együttlétet. A vetkőzö show után átjutva a kapukon nehány útitársunk azonnal gondoskodott a hangulaton, úgyhogy a torok fertőtlenítes után elfoglaltuk helyünket a Britsh Airways járatain - ami vélhetően a recesszió miatt elég sokat vesztett a színvonalábol, hiszen a bébi szendvics melle vagy kávé (ízléstelen), vagy 1/2 dl jaffa( nem juice) jart - nehogy hosszú legyen a sor a mellékhelyseg elott. Ennyit a megfelelő mennyiségű folyadék bevitelről:-(

Annak azért örülök, hogy Olganak az út végére sikerül elsajatitania a függőleges sorokban íródo kínai irodalom egyik remekművét. Összeségében a hangulattal nem lesz gond, bár meg Bp-London kozott vagyunk félúton, kérdés, hogy az utasok és a személyzet meddig bírja a csapattal.

Kedves Olvasoim! A blogot folyamatosan írom majd az út folyamán, de az, hogy mikor kerül fel a blogra, az wifi kérdése....

Visszatérés Las Vegasba - utolsó nap a pihenésé és a szabadprogramé

Már nagyon ketyeg a visszaszámláló óra... 8 nap múlva ilyenkor a repülőn a csapat.
Ez elmúlt hetekben végigmentem azokon a helyeken, ahová ellátogatunk majd, amolyan kedvcsinálóként... bár nem hiszem hogy az utazó csapatot túlságosan motiválni kellene.
Már mindenki lázasan csomagol, jómagam igyekeztem összeszedni azokat az apróságokat, amelyek elfelejtődhetnek, bár a bőrönd még nem került elő.
Egyetlen nap van már csak hátra a virtuális utunkból (mielőtt a valóságba kerülnénk) - nevezetesen a Grand Canyon-i túráról való visszautazás, illetve a délutáni szabadprogram Las Vegas-ban.
Las Vegas ugyebár a szállodáiról, kaszinóiról híres főleg, de az utolsó napunkon lehetőség lesz megnézni a kis kápolnákat, ahol a világszerte híres gyors esküvőket tartják... mára már az Arteus-ban is van olyan kollégánk, aki kedvesével Las Vegas-ban mondta ki a boldogító igen-t, bár a kilétét nem fedem fel :-)

A http://www.vivalasvegasweddings.com szerint már 200 dollártól kimondható a boldogító igen - gyanítom, az elválasztás költsége sokkal magasabbra rúg majd, ha a pár mégis úgy gondolja, hogy elválnak útjaik.
Az egyik leghíresebb és egyben 2011 legjobb kápolnája a Las Vegas Wedding Chapel.

Bár az esküvő jelenleg nem aktuális, de jómagam biztos meglátogatok néhány kápolnát majd.

Las Vegas legfontosabb látnivalói a kaszinók. Ezeknek nagy része a híres Las Vegas sugárúton, ismertebb nevén a Strip-en vannak. Ezen kaszinó-hotelek nagy része masszív épületek, rengeteg vendégszobával és óriási kaszinótermekkel. A kaszinók közül a legnagyobbak, amibe érdemes lesz benézni:

• MGM Grand
• The Mirage
• Bellagio
• Paris
• Ceasars Palece és a
• New York-New York, amelyet a Cirque de Soleil előadásnak köszönhetően már szombaton megismerhetünk.

Ki ne találkozott volna ezzel a képpel:

Nos, úgy tűnik, a kép és az álom valósággá válik, hiszen mához 2 hétre épp a Strip-en sétálgatunk majd valószínűleg, és ebbe a hotelbe is betérünk majd.

Az utazás minden apró részlete összeállt. Utazásszervező kolléganőnk, Helmeczi Dóri mindent előkészített, úgyhogy a csapat dolga nem más, mint előszedni a bőröndöket, szellősen bepakolni - hogy legyen hely a kint vásárolt dolgoknak is - és gyűjteni a pénzt, amit aztán a kaszinókban megsokszorozhatunk.

Az utazás hosszú lesz, s míg az odaút izgatott várakozással telik, a visszaút bizony nehezebb lesz majd, hiszen 21-én szerdán kora délután elindulunk: először vissza Los Angeles-be, ahol átszállunk a londoni gépre, és csütörtök este érkezünk majd csak haza Londonból, ami bizony - ha az időeltolódást leszámítjuk - közel bruttó 20 órát fog tartani.

Úgyhogy kalandra fel!

Blog olvasóimat pedig továbbra is várom itt, de ezt követően szigorúan élő bejegyzésekkel.