Először is engedjétek meg, hogy elnézéseteket kérjem, amiért nem jelentkeztem már korábban, illetve, hogy az út alatt nem küldtünk bővebb információt, de sajnos (vagy lehet, hogy mégsem annyira) a hajón biztonsági okokból nem volt megfelelő az internet csatlakozás. Most viszont szeretném bepótolni a hiányzásomat és több részletben beszámolni az úton ért élményekről.
***
Március 14-én éjfél előtt úgy tértem nyugovóra, hogy azon izgultam, vajon a korai induláshoz fel fogok-e tudni ébredni, de Kocsis Tibi munkatársunk biztosította a 4:45-ös ébresztőt. Sajnos az aznap éjjel beállt káosz miatt, lezárták Nyugat-Magyarország felöl az utakat, így szinte biztosak voltak benne, hogy le fogják késni a gépet. Szegényeknek még volt némi remény a hangjukban, mert felpattantak egy éppen arra zakatoló személyvonatra, megadván maguknak az utolsó esélyt. Ezalatt az idő alatt, amíg ők kevésbé békésen zötykölődtek az úton, a 22 főből álló utazócsoport éppen a reptéri bejelentkezési procedúrán ment keresztül, miközben folyamatosan online kapcsolatban álltunk Tibiékkel. Miután mindenki megkapta a beszállókártyáját, a csapat megindult a Miami felé vezető rögös úton. Én, mint kötelességtudó csoportkísérő pedig vártam a csodát, amely check in pultok zárása előtt 5 perccel meg is érkezett, így 8:40 perckor már mindenki a fedélzeten fújhatta ki a reggeli megpróbáltatások izgalmait. De a megpróbáltatások itt még korán sem értek véget, hiszen a kifutópályán vesztegettünk 1 drága órát a csomókban hulló hó miatt. Simon Atila és barátnője Carmen, a meghosszabbított nyaralásuk miatt kénytelenek voltak Németországon keresztül a csoporttól külön utazni, de a mi járatunk csúszása, az ő gépüket is érintette, ami pont arra volt elegendő, hogy a düsseldorfi csatlakozást lekéssék és Chicago-n keresztül még egy átszállással legyenek gazdagabbak. Odautunk innentől kezdve akár simának is mondható, de Miamiba érve hosszú órákat sikerült újból elvesztegetnünk a szigorú határátkelési procedúra miatt. Helyi idő szerint este 22 óra után valamivel a csoport nagyobb része meg is érkezett, majd a bátrabbak még az Ocean Drive-ra is kimerészkedtek, ahol addigra már nagyban bombolt a Miami Music Fesztivál, így az utcákat gyakorlatilag ellepték az elektronikus zene rajongói. Ha valaki érdeklődik a fesztivál vagy az itteni életérzés és tömeg iránt, akkor bátran ajánlom, hogy tekintsetek bele a klippbe.
Az első éjszaka és reggeli után, gyorsan megindultunk a kikötő felé, hogy minél hamarabb elfoglalhassuk a szállásunkat, a több, mint 3000 férőhelyes luxus úszószállodánk erkélyes szobáit. A délután 4 órási kihajózást a csoport már együtt nézte a legfelső, 15. emeleti szintről egy kis napozással egybekötve. :)
A kihajózást követően egy kis szabadprogram vette kezdetét, ahol munkatársaink kedvükre égették szénné magukat, velem az élen :) ugyanis az enyhe szellő feledtette velünk a több, mint 30 fokos hőmérsékletet és a nap égető erejét.
A második ültetéses vacsora minden este 20:30-kor, az Opus névre keresztelt étteremben, fényűző pompa kíséretében került elfogyasztásra, csak úgy, mint legelső este. A napot, pedig nem máshol, mint a 14. emeleten található Sky Lounge szórakozóhelyen zárta a csapat egy kis levezető tánccal.
